Miért legyél plazmadonor? – Árpád története

Hemofíliás vagyok, azaz súlyos vérzékenységben szenvedek. A betegségem a legsúlyosabb csoportba tartozik, 1 százalék alatt van a véralvadási szintem. Ez annyit tesz, hogy a véralvadáshoz szükséges faktorok nincsenek meg a véremben, és ha elvágom az ujjam, akkor a vérzés vagy nagyon nehezen áll el vagy egyáltalán nem. Injekció nélkül nem megy, nem tudom megállítani a vérzést.

Balogh Árpád vagyok. Mátészalka mellett egy kis településen lakom, Fábiánházán. Ott élek, ott dolgozom, egy családi házban gazdálkodóként. Emellett informatikusként is dolgozom a helyi önkormányzatnál. Ez a szakmám, ezt tanultam meg, plusz a betegségem miatt fizikai nagy munkára nem vagyok képes, azt egyszerűen nem tudom megcsinálni.

Milyen egy hemofíliás kisfiú élete?

Én az első 16 évet Debrecenben töltöttem a gyermekklinikán.1 hétig ott voltam, 2 napig itthon, 1 hétig megint ott, mert kizárólag a klinikán tudták kezelni a betegségem. Fokozatosan szép lassan elmagyarázták az orvosok és a nővérek, hogy mit lehet, mit nem lehet csinálnom. És így szép lassan belerögzült az eszembe, hogy mi az, amit megtehetek és mi az, amit nem, és hogyan az ízületeimmel miként bánjak.
Nem végezhettem fizikai munkát, én nem szaladgálhatta, vagy labdázhattam gyerekkoromban sem az óvodában, sem az osztálytársakkal. Mindentől óvtak, védtek. Nem csinálhattam azt, amit a többi gyerek, nem lehetett a vérzékenység miatt.
Ez azért szokatlan, meg rossz volt. A barátok, jöttek-mentek, elvoltunk, de igazán felszabadultan játszani nem tudtam velük, azokból kimaradtam. Vagy amikor kirándulni mentek én nem mehettem velük.

Melyik volt az élete legnehezebb pillanata, ami ehhez a betegséghez köthető?

89-ben történt, hogy otthon játszottam, tizenvalahány éves voltam, és szaladgáltam… elestem. Fájt a hasam és nem tudtam vele mit kezdeni, csak nem akart elmúlni. Végül kiderült, hogy hasfalbevérzésem volt. Talán pár órám volt még, ahhoz, hogy nehogy ott maradjak.

Mi volt a legnagyobb fordulópont az életében?

Mikor meglett az otthoni kezelés lehetősége, és haza tudtam vinni a vérplazmából készült injekciót. Onnantól kezdve teljesen megváltozott az életem hirtelen: mert beadtam az injekciót és utána mehettem csinálhattam ugyanazt a dolgot, mint egy másik fiatalember. Tudtam jönni-menni egész nap. Nem kellett pihennem, hanem csak beadtam a gyógyszert mentem, dolgozhattam ugyanúgy.

Mit üzenne az egészséges embereknek és a plazmaadóknak?

Minél többen kérem szépen, adjanak vért, mert ezzel az olyan betegek, mint én is vagyok, ugyanúgy vissza tudunk állni az emberek közé: tudunk dolgozni, tudunk ugyanúgy élni, mint egy normális ember. Kérem, segítsenek, mert ez nekünk életelemünk!

Add Comment